Top 5 blog és bejegyzés

Na igen, ez tipikusan a bőség zavara. Annyi jó blogbejegyzést olvastam az osztalyterem jóvoltából az utóbbi időben, hogy nem is olyan könnyű 5-öt kiválasztani, de teszek egy kísérletet: ( a számozás nem feltétlenül jelent fontosági sorrendet)

Zubi Csak a mai gondolatok blogjára (is) gyakran ránézek,  a wikipediáról szóló írás különösen tetszik :), na és a Coming out: I <3 brown paper, éppen pénteken csináltunk hasonló csomagolópapír projektet, gondoltam is erre az írásra:) :) itt

Kulcsi blogját olvasom talán a legrégebben, már jóval az osztalyterem előtt elkezdtem, egész véletlenül találtam rá egyszer, azóta is visszajárok. Nagyon tetszik a stílusa, az Inspirátor bejegyzést pedig nem bírtam abbahagyni (itt)

Konnektivadar "Identitásaim"fogalomtérképe" tök jó, ajánlottam már másoknak is :) itt

Vincze Andrea bejegyzése a Térkép a térképről bejegyzése, és a homokmandala hasonlata profi munka :) itt

Edit: Iskola a webhatáron blogja úgy jó, ahogy van, meg a Tenegen is tetszik :) itt

+1: PP blogját is gyakran olvasgatom, tetszik :) itt

Tanárokról...

Nem tudok elfogulatlanul írni a témáról, ugyanis nővérem is tanár, illetve én is annak készülök. Nagyon bánt, hogy ennyire nincs megbecsülve ez a szakma.

Emlékszem rá, hogy mikor általános iskolás voltam (kis falusi iskolában, ahol 5-en voltunk egy osztályban) nagyon tiszteltünk és kicsit tartottunk is a tanárainktól. Szinte szomjaztunk egy kis elismerésre, és ha ezt megkaptuk, nagyon boldogok voltunk, megvolt a további tanuláshoz a motivációnk. Úgy neveltek mindkettőnket a szüleim, hogy a tanárokat tisztelni kell, és amit mondanak meg kell csinálni, mert az a mi javunkra válik majd, és igazuk volt. Soha nem vonták kétségbe a tanárok szavait, és én ezt így érzem helyesnek. Több példán keresztül is látom, hogy mennyi ismeretet kell ahhoz valakinek elsajátítani, hogy pedagógus lehessen...ez sem az a szakma, akihez mindenki ért, bár sokan ezt hiszik...sajnos.

Emlékszem általános iskolásként mekkora öröm volt, mikor családlátogatásra jött hozzánk az osztályfőnök, én azt szinte kitüntetésnek éreztem, büszke voltam, hogy bemutathatom neki azt a helyet, ahol élek.

Gimnáziumban az informatika tanárom volt rám a leginspirálóbb hatással Egy körülbelül 50-es éveiben járó "Zolibácsi" volt, aki nagyon is szigorúan bánt velünk, de értékelte ha valakit érdekelt az informatika és sokat segített. Nagyon sokat kaptam tőle, és bevallom a főiskolán is sokszor azokból az alapokból építkeztem, amit tőle kaptam. Nem volt harsány, és nem sokszor dícsért, de ha ezt megtette, annak hatalmas hatása volt rám, ránk. Őt tartom a mai napig a kedvenc tanáromnak. 

Én az a fajta típus vagyok, akinek valamilyen szinten meg kell mondani, hogy mit csináljon és milyen határidővel, így tudok tervezni. Próbáltam már a megtanulok magamtól valamit technikát (önszabályozó tanulás), de nekem ez csak egy bizonyos fokig működik. Bár az tény, hogy az informatikánál ez működik, de a többi tárgynál nem nagyon...bár ahogy öregszünk, egyre jobban hozzá kell szokni ahhoz, hogy az információkhoz magunkon keresztül, saját erőfeszítéseink árán (sokszor kárán) kell rájönnünk, erre kellene jobban szocializálni a mai generációt is, az önálló, de megfelelően kritikus tanulási és információszerzési technikára. Véleményem szerint szükség van egy tapasztalt, szakmához értő mentorra, tutorra, tanárra. Akitől esetenként tudunk kérdezni, tanácsot kérni.

Éppen ma láttam egy kisfilmet, ami a Gyerekek Iskolájában készült, ahol a tanulók képességeik szerint  egy osztályban differenciálva vannak oly módon, hogy ki  milyen képességűnek ítéli meg saját magát (!!). Az órák nagy része kooperatív munkában zajlik, ahol a tanár szerepe inkább a megfigyelés, és esetenként a segítségnyújtás. Azt hozzá kell tenni, hogy integrált nevelés folyik, amelyben maximum 2 sérült tanuló is van egy osztályban. Nagyon tetszett a technika és a tanárok hozzáállása, példaértékű. És a gyerekek is élvezik, önállósodnak, megtanulnak csapatban dolgozni, és tolerálni a másikat (néha nekünk is kellene tőlük tanulni...)

A konnektivista módszerek nagyon tetszenek és például a fogalomtérkép készítési gyakorlatnak, amire itt tettem szert, a mai konzultáción is hasznát vettem. Úgy vélem, hogy egy kevert módszer, amelyben többféle technikát is beleviszünk,  nagyon hatékony lehet. Ha lesz rá lehetőségem, természetesen használni fogom az itt tanulakat formális keretek között, informálisan mindennapjaimban most is használom :)

Igazolatlan hiányzás:)

Kicsit túlságosan elkalandoztam a virtuális világban, és mire észbe kaptam, egyrészt március lett, másrészt hétfő, és ez azt jelenti, hogy kicsit elcsúsztam a határidővel :( de most pótolok...

Én magam az Y-generációhoz tartozom, és először általános iskola 4.osztálya körül találkoztam az internettel (1995), amely akkor még kimerült a megnézem, kitől kaptam levelet tevékenységben. Aztán gimnáziumban már egyre jobban érdekelt a dolog, de még akkor is inkább a szórakozás része, majd később egyre inkább az egyéb internetes, például tanulási tevékenységek is egyre jobban érdekeltek.

Az internetet nem tudom egyszerűen különválasztani a munámtól, a kommunikáció 80%-át szinte ezen bonyolítom nap mint nap, és mint már láthattátok a prezentációmban, enélkül nem is tudnék ebben a témában érdemlegeset felmutatni. Az internetet nagyon gyakran használom külföldi adatbáziskban való keresésre, irodalomkutatásra (Web of Scienve, JStor, Elsevir).

Egy biztos: a Friedmann könyvet hamarosan elolvason, amit eddig hallottam/olvastam  róla nagyon tetszik, jó gondolatok.

Érinthetetlenség...

saját példám alapján is tudok erről néhány dolgot. A diploma után elkerültem egy nagyváros multicégéhez, ahol levelezési szervereket támogattunk német területen. Elsőre nagyon tetszett, hogy használhatom a nyelvet, és minden információt megpróbáltam hazsnosítani, amit csak hallottam. Aztán eltelt pár hónap, és rájöttem, hogy az itteni munkámban nem számítanak a korábbi eredményeim, és egy idő után nagyon is rabszolgamunka volt, amit csinálni kellett, automatizmusok folyamata. Semmi olyan törekvés nem volt, hogy egy-egy munkatársat is speciális területekre képezzenek ki, hanem az elsimítás, összefésülés volt a jellemző, homogenizálás. Mikor ez egyre jobban tudatosult bennem, ekkor adtam fel, többek között azért, mert nem akartam egy szám lenni egy csapatban, és nem egy személy. Kicsit olyan érzésem volt, mint Orwell 1984-ben és az abból ötletet merítő az  Apple reklámban a munkások, akinek megmondják mit csináljanak, én inkább az akartam lenni, aki betöri a Nagytestvér képernyőjét (és nem a piros ruha miatt :))

Az imént felvázolt esetemből is látszik, hogy a multik célja nem az érinthetetlenség kibontakoztatása, épp ellenkezőleg.

Amit én a nevelésnél fontosnak tartok, hogy hagyni kell a gyekeket felfedezni a világot, de csak azután miután egy alap értékrendjük kialakult. Lényeges, hogy érdeklődőek legyenek minden iránt, és meg tudják szűrni az információt, és el tudják magukat adni. Kulcsi gondolataival nagyon is egyet értek, meg kell tanulniuk szerepelni, érvelni, és feltalálni magukat váratlan helyzetekben és annak igényét kell megteremteni, hogy munkájukban pontosak és igényesek legyenek. Szinte minden diáknak érettségiig kellene legalább egy hónap szülők nélkül, idegen nyelvterületen eltölteni, saját példámból tudom, hogy ez mekkora önállóságot ad.

Közösségi portálok és a szociális háló szakdolgozat

A szakdolgozatom az alábbi linken elérhető:
Szakdolgozat-közösségi portálok

Várom a véleményeket :)

Motiváció

A témafelvezetőben említették az "osztályfőnökeink" :), hogy írjuk le mi motivál minket a folytatásban.

Engem nagyon sok pozitívum ért már, mióta részt veszek a kurzuson (erről már írtam). 

Észrevettem saját ismerőseimen, hogy érdekli őket az az "újhullám", amivel megismerkedek a kurzus során, és elmesélem nekik tapasztalataimat. Jól dolog olyan ismereteket megszerezni, tudni és  részese lenni egy olyan folyamatnak, amely pár év múlva, már akár tananyag lesz, meg hát nem tagadom, hajt a kíváncsiság...hogy mi jöhet még :)

Másrészt egy külföldön élő barátnőmnek mesélve az élményeimről azt mondta, hogy ők is most találkoznak ezekkel a dolgokkal. Jó érzés, hogy mennyire szinkronban kerülünk így a külföldi trendekkel, és ami nagyon lényeges: mindezt  szervezetten, átgondoltan, sturkturáltan, kis-lépesekben kapjuk, profi tanároktól.

A másik, hogy nagyon sok emberrel kapcsolatba kerülünk, épül a kapcsolati hálónk, a közös tudásmegosztásról nem is beszélve. Szóval ezekért vagyok én az osztályteremben....

Kemény dió

Ez a harmadik heti téma nem egyszerű...sőt nagyon is kemény dió, ám a témafelvezető nagyon-nagyon jó volt :)

A szakirodalmat szkennelve jöttem rá, hogy mennyire összefügg minden mindennel...mire is gondolok? Például arra, hogy a matematikát mennyire nem lehet elválasztani más tudományoktól. 

Éppen a pénteki konzultáción (Modellek az oktatásban) hangzott el, hogy a matematika mennyire alkalmas eszköz a valóság leírására, mert matematikával szinte mindent le lehet írni, segítségével tudunk modelleket alkotni. és tényleg...már a fogalomtérképeknél is éreztem a gráfok kapcsán a szükségességét, de a harmadik hét rendre ezt erősíti bennem.

"A matematika hozzászoktatja a szemünket ahhoz, hogy tisztán és világosan lássa az igazságot." (Descartes)

A kisvilágiság fogalomkörét is érintettem kommunikáció szakosként a közösségi portálok különböző szemszögből vizsgáló szakdolgozatomban, ahol a kommunikációelméleti alapoktól (társadalomelméletek (információs, hálózati, tömeg, kockázat,konfliktus társadalom, ) a nyilvánosságelméleteken át ,(normatív és nem normatív elméletek: pl:  elhallgatási spirál, Habermas normatív nyilv.elmélete, stb.. ), illetve vetületeiv boncolgatva például személyiségre való hatása, biztonsági kockázata tanulmányoztam a social networkinget.  Nagyon érdekesnek találtam a témát akkor is, kár hogy ezekről a szakirodalmakról akkor még nem tudtam.

A twitterrel még vannak problémáim, de nem adom fel ;)

Fogalomtérképészet megint

A Makány Tamással készült interjú és Obi-Two Kenobi fogalomtérképekkel kapcsolatos bejegyzése (Fogalomtérképek újra) hatására írok még egyszer a témáról.

Ugyanis arra jöttem rá, hogy néha is én fogalomtérképek megalkotásával készültem egy-egy vizsgámra, és az így rendszerezett ismereteim sokkal tartósabbnak és gyorsabban előhívhatónak bizonyultak. Az okát lehet esetleg a vizuális emlékezettel lehet magyarázni (lehet, most kulcsi fogja a fejét, sajnos nem vagyok szakmabeli :((.

A másik amiért megint terítékre került nálam ez a téma, az megint a tanulmányaimhoz köthető, történetesen az informatika kapcsán tanult gráfokhoz. Először nagyon tartottam tőlük, de rájöttem, hogy egyrészt nagyon jö szemléltetés (pl. révész, kecske, farkas, káposzta problémája), másrészt az összes megoldás könnyen, egyszerűen felrajzolható, könnyen áttekinthető. Az élek mentén végighaladva megkapjuk a helyes megoldást, és egy adott problémát a legkisebb, "atomi" elemig tudunk ábrázolni, felbontani. Száz szónak is egy a vége, rájöttem a gráfok jók...és tulajdonképpen a fogalomtérképekhez nagyon is hasonló valamik.

Ja igen és egy jó gráfrajzoló szoftver: yEd (http://www.yworks.com/en/downloads.html#yEd) 

Fogalomtérképem

Még van mit javítani rajta...de első nekifutásra ennyit sikerült alkotnom.

Fogalomtérképészet

Mikor nekiálltam heti feladatot, azaz a fogalomtérképet csinálni, úgy gondoltam egyből a közepébe vágok, és egyből valamelyik szoftverrel készítem el. Ám elsőre nem ment...nem azért, mert nem értettem a programot, vagy nem voltak ötleteim, hanem azért, mert nem is olyan egyszerű egy adott témáról összeszedni a gondolataimat.

Az még rendben van, hogy pár kulcsszót felírok, de hogy az teoktertikusan, alé-főlérendeltségi viszonyakkal legyen ellátva nem ment elsőre...

Könyvtáros végzettséggel számos gyakorlaton készítettünk tárgyszójegyzéket (tezaurusz), amelyeknél a fogalmak közötti kapcsolatot is meg kellett határozni, hogy az információ minél hatékonyabban visszakereshető legyen. A kapcsolatoknál az alá-és fölérendeltségi viszonyokon kívül, egész-rész stb.. viszonyokat is felártuk. Számos problematikája is van azonban ennek, hiszen a rokonértelmű szavak, homonímiák kiszűrése, egyértelművé tétele fontos feladat. Ebből kiindulva próbáltam a fogalomtérképeknél is eljárni.

A címkézéssel kapcsolatba reagálnék pp kérdésére, miszerint hogyan is címkéznek a könyvtárosok. Nos, igaz, nem cmkézésnek hívjuk, bár én is így említettem, hanem kulcsszavazásnak, és tárgyszavazásnak (természetes nyelvi kifejezés) hívjuk. Számos technika létezik rá, és nagyon alapos tartalmi feltárás lehetséges velük. Ha érdekel másokat is a téma, írok róla kicsit bővebben is.

Úgy gondolom, hogy a fogalomtérképészet a tanulás során nagyon jó eszköz a memorizálásra és a megtanult/megtanulandó tananyag összefüggéseinek jobb megértéséhez.

Véleményem szerint, azonban a számítógépes alkalmazást meg kell hogy előzze a papíron elkészített változat, ugyanis úgy jobban át tudjuk gondolni az a témát, és a struktúrát. Saját tapasztalatom szerint ez a célravezetőbb, de ennek az is lehet az oka, hogy én digitális bevándorló vagyok, és nem bennszülött...lehet nekik már ez az elsődleges platform, szemben a papírral.

Viszont eszembe jutott  egy gondolat, az általam készített linkgyűjtemény átláthatósága érdekében lehet, hogy elkészítem a fogalomtérképét.

Először a prezi.com-on gondolkodtam, de nekem annyira nem jött be, legalábbis erre. Használtam már, a prezentációkészítés előnyeit sorakoztattam fel benne (ha valakit érdekel: Prezis próbálkozásom)

Summa summarum mind az online, mind az offline alkalmazások a vizuális megvalósításban egyértelműen befutók, de én először papíron csináltam meg... kíváncsian vároma  többiek véleményét, tapasztalatait...

Amit a konnektivizmusról gondolok...

Szkenneltem a szakirodalmat, néhány dolgot leszűrtem belőle, ezeket szeretném megosztani:

Az interneten található hatalmas, és egyre növekvő (!!) információtömegben eligazodni, megtalálni az általunk releváns információkat bizonyos ismeretek és egy kis rutin nélkül szinte lehetetlen.

Könyvtárosként magam is tapasztalom, hogy mélyebb formai és tartalmi feltárás nélkül szinte lehetetlen, ezért is tartom nagyon fontosnak a címkézést. Szakmámból kifolyólag tudom, hogy ez nem is olyan egyszerű feladat, sőt mondhatni külön ismereteket igényel, amelyet nem ártani tanítani is. Ez a címkézés azonban nemcsak az interneten, hanem a fejünkben is végbemegy, az egyes ismeretmorzsák elraktározásánál.  Ahogyan kulcsi megfogalmazta, A hálózat alapú tanulásnál ahhoz, hogy az információból tudás legyen az információt a meglévő tudáshálónkba kell  beépíteni, és rövid időn belül megerősíteni, hogy az tartós legyen. Erre egy jó módszer szerinten a címkézés, amelyek között kapcsolatot teremtünk, és így nem elszigetelt tudástartalamk jönnek majd létre.

Az ismeretszerzéssel kapcsolatban olvastam, és nagyon egyetértek vele,  annak jelentősége, hogy a más tevékenységekbe ágyazva is megvalósulhat, és elsősorban informális, azaz nem intézményesített.(Bessenyei István: Tanulás és tanítás az információs társadalomban). Ezt magam is tapasztaltam, hiszen a gyakorlósiskolások körében készítet egyik felmérés során azt az eredményt kaptuk hogy a gyerek igaz, hogy leggyakrabban az iskolában találkozik a számítógéppel és a világhálóval, ám ennek használatát nem elsősorban az iskolában sajátítja el, hanem a felfedezésés tanulás módszeréval, azaz saját magától és a  barátaitól. Ebből is következtetek arra, hogy nem elsősorban az eszközhasználatot kell megtanítani a gyerekekkel, hanem az információk kinyerésének módszereit, például keresési stratégiákat, címkézést, és a megfelelő lehetőségeket kell biztosítani. Ahogyan Palócz Istbván is utal rá, a tanár mentorrá válik, aki segít, de nem kész tartalmakat kínál...

A tanár szerepe tehát megváltozik. Kulcsi azon megállapításával, miszerint a tanár szerepe kettős, egyrészt a curriculum felvázolása, másrészt a kreatív környezet biztosítása egyetértek. Tevékeny menedzseléssé (kulcsi) válik munkája, és a tanulókat olyan készségekre, módszerekre tanítja meg, illetve segíti ezek fejlődését,, amelyek által társas lénnyé válva,  a szervezetében, közösségében megbízó, és az információk hitelességét megítélni tudó, stabil, tudatosan bővülő tudáshálóval rendelkező, élethosszig tanuló ember válik belőle. Hiszem ezek az információs társadalomban ilyen emberekre van szükség...

A konnektivista tanulást a kooperatív tanítási stratégia jegyeit is hordozza, hiszen a tanár szerepe ott szerepe készenlét, megfigyelés, beavatkozás. Tartalma pedig, amely csoportmunkában történik a  látens tudás mozgósítása, ismeretszerzés, problémamegoldás, ítéletalkotás, Bár lehet, nem jól gondolom....

A konektivizmus a tudásháló szervezésével nagymértékben segítheti a hatékony információraktározás, és visszahívás folyamatát, amely az egyre növekvő informácitengerben a legfontosabb lesz.

Egységben az erő...

 Már most tapasztalom a kurzus hasznát. A különböző szolgáltatásokat (pl. delicious, twitter, megosztott dokumnetumok, google egyéb szolgáltatásai, stb...) feladatokon keresztül, és némi önszorgalomból egyre jobban ismerem, kezdem érteni azok lényegét is, amelyekét eddig nem sikerült.

Az eddigi élmények mindenképpen pozitív hatással van az egész kurzushoz és a konnektivizmushoz való attitűdöm kialakulásában.
Friss tapasztalatom, hogy az embereket nagyon érdeklik az új internetes szolgáltatások, friss információk, csak félnek kérdezni, inkább hallgatnak.

Lelkesedésemben még ma elkezdem a linkgyűjteményem delicius-be való átültetését, és nagyon szívesen venném a javaslatokat a további bővüléshez, hiszem most fokozottan érvényesül az egységben , vagyis inkább közösségbe az erő jelmondat.

Azt gondolom, hogy méginkább tudatosítani kell bennük, hogy az internet világa, hasonlóan az egész informatikához az a világ, ahol nincs "buta kérdés", nem kell félni az olyan megnyilvánulásoktól, hogy "Te jó ég, még ezt sem tudja!", mert pontosan ez a terület az, ahol az emberek nagyon sok mmindnet egymás tapasztalaiból tanulnak meg, ezért is olyan népszerűek az olyen csatornák pl. fórumok és az egyes területek köré szeveződő közösségek (pl. drupal...most ismerkedem én is vele) .A tapasztalatcsere és a közösségi tudás  kulcsfogalommá válnak remélhetőleg egyre többünknél.

Ezt a szemléletet át kellene ültetni az egész tanulási folyamatba, hiszen, lehet, hogy én az adott dolgot jól ismerem, egy másik területet nem, de más pedig pont fordítva van az adott dologgal és kölcsönösen tudjuk segíteni egymást. tehát a közös tudásáramlás/áramoltatás kulcsfontosságú. Tehát nem szégyelni kell, ha valamit nem tudunk, hanem meg kell kérdezni (én így voltam például a twitterrel :)

Ezen okokból látom (is) látom egyre jelentősebb és erősödő szerepét a konnektivizmusnak, hiszen ott a KÖZÖS TARTALOMMEGOSZTÁSON, és ahogyan kulcsi is fogalmaz "a barátokban van a tudásom" elv egyre inkább népserzű lesz...remélem...én mindent megteszek, hogy az legyen.

Kisiskolásként ez oylan egyszerűnek és sima ügynek tűnt, de úgy látszik, ahogy "öregszünk" ez egyre jobban kiveszik belőlünk...remélem újratanulhatjuk ;)

Tapasztalatokról 1.0 “Mindenki a saját baklövéseit hívja tapasztalatnak.” (O. Wilde)

Folyamatosan figyelem, hogy mi is történik az osztályteremben.  Félek, hogy nem tudok olyan építő jellegűt hozzászólni, mint a többiek...de próbálkozom :)

Nagyon lelkesedéssel indultam neki, igaz a reflexióimat csak most kezdenem el közölni. Ám ezeket számos esemény előzte meg:  Beregisztráltam az ajánlott szolgáltatásokba, és ismerkedem velük. A többségéről már hallottam elég sok mindent (elsősorban jókat), de igazából az egyet-kettőt használtam eddig...hogy a többit miért nem? Egyrészt olyan ütemben jelennek meg az újdonságok, hogy nehezen lehet velük lépést tartani, másrészt meg őszintén szólva nem is mindet tudtam, hogy mire való...

A szakirodalmakat is szkennelgetem...

Miért jó nekem a konnektivizmus?

Elkezdtem egy témával behatóbban foglalkozni, amellyel a leendő és már gyakorló tanároknak szeretnék útmutatót nyújtani, hogy hogyan is lehet az internet adta lehetőségeket belevinni az oktatásba (még jobban). Ehhez  az általam gyűjtött (bővülő) tematikus linkekgyűjteményt készítek (ami kész van, itt megtekinthető: http://www.slideshare.net/racskoreka/internet-s-webkett-az-oktatsban-3112144, ám ehhez  szükség lenne a kellő szakirodalmi megalapozottságra. Erre nagyon jó ez a kurzus.

A konnektivizmusnak nagy jövőt jósolok, számos lehetőség tárháza.. A tanárok szerepepét saját tapasztalatimból is abban látom a hálózatosodás kapcsán, hogy egyfajta útmutatóként, és ugyanakkor aktív felfedezőként vegyenek részt az oktatás folyamatában, tehát "csapattagok" legyenek. Eg olyan csapat tagjai, akik egymástól tanulnak, egymás tudását építik azáltal, hogy saját tudástartalmukat közzéteszik, megosztják tapasztalaikat, kudarcaikat a többiekkel.

folyt.köv...

Első találkozás és az osztályterem.hu

Az elektronikus tanulási környezetekkel közel másfél éve kezdtem el foglalkozni, elsősorban személyes érdeklődés (könyvtáros vagyok) és egy munka kapcsán. Ekkor találtam rá Kulcsár Zsolt blogjára. Tetszett. Mind a bejegyzései, mind annak stílusa. Továbbolvastam, olvasom. Körülbelül három hete hallottam először az osztályterem.hu projektről, és nem tudom, hogy véletlen-e, de pont ezzel a hírrel egyidőben kezdtem el webkettes tudásomat felfrissíteni és megpróbálni néhány alkalmazását az oktatásba integrálni.

Nagyon érdekel a téma. Ugyanis azt tapasztaltam, hogy lépést tartani ezzel a naponta megjelenő új szolgáltatások növekvő számával szinte lehetetlen, pedig kellene, nagyon, főleg a (informatika)tanároknak, akiknek a legfrissebb ismereteket kellene átadni az iskolában. Fontosnak tartom a megfelelő rendszerezést,amit  a szervezők is említettek a beharagozóban.

Kellenek az emberek fejében  azok a kis címkék, amelyek segítségével szisztematikusan, jól szervezetten tudunk  valamit átadni és az új ismereteket a régiekre építeni.

Az osztályterem.hu olyan szakirodalmi hátteret és alkalmazói ismereteket ad, amelyekre nagy szüksége van minden értelmiséginek, elsősorban pedagógusnak. Megpróbálok a lehető legnagyobb szorgalommal részt venni az osztály munkájában :)