Kicsit túlságosan elkalandoztam a virtuális világban, és mire észbe kaptam, egyrészt március lett, másrészt hétfő, és ez azt jelenti, hogy kicsit elcsúsztam a határidővel :( de most pótolok...
Én magam az Y-generációhoz tartozom, és először általános iskola 4.osztálya körül találkoztam az internettel (1995), amely akkor még kimerült a megnézem, kitől kaptam levelet tevékenységben. Aztán gimnáziumban már egyre jobban érdekelt a dolog, de még akkor is inkább a szórakozás része, majd később egyre inkább az egyéb internetes, például tanulási tevékenységek is egyre jobban érdekeltek.
Az internetet nem tudom egyszerűen különválasztani a munámtól, a kommunikáció 80%-át szinte ezen bonyolítom nap mint nap, és mint már láthattátok a prezentációmban, enélkül nem is tudnék ebben a témában érdemlegeset felmutatni. Az internetet nagyon gyakran használom külföldi adatbáziskban való keresésre, irodalomkutatásra (Web of Scienve, JStor, Elsevir).
Egy biztos: a Friedmann könyvet hamarosan elolvason, amit eddig hallottam/olvastam róla nagyon tetszik, jó gondolatok.
Érinthetetlenség...
saját példám alapján is tudok erről néhány dolgot. A diploma után elkerültem egy nagyváros multicégéhez, ahol levelezési szervereket támogattunk német területen. Elsőre nagyon tetszett, hogy használhatom a nyelvet, és minden információt megpróbáltam hazsnosítani, amit csak hallottam. Aztán eltelt pár hónap, és rájöttem, hogy az itteni munkámban nem számítanak a korábbi eredményeim, és egy idő után nagyon is rabszolgamunka volt, amit csinálni kellett, automatizmusok folyamata. Semmi olyan törekvés nem volt, hogy egy-egy munkatársat is speciális területekre képezzenek ki, hanem az elsimítás, összefésülés volt a jellemző, homogenizálás. Mikor ez egyre jobban tudatosult bennem, ekkor adtam fel, többek között azért, mert nem akartam egy szám lenni egy csapatban, és nem egy személy. Kicsit olyan érzésem volt, mint Orwell 1984-ben és az abból ötletet merítő az Apple reklámban a munkások, akinek megmondják mit csináljanak, én inkább az akartam lenni, aki betöri a Nagytestvér képernyőjét (és nem a piros ruha miatt :))
Az imént felvázolt esetemből is látszik, hogy a multik célja nem az érinthetetlenség kibontakoztatása, épp ellenkezőleg.
Amit én a nevelésnél fontosnak tartok, hogy hagyni kell a gyekeket felfedezni a világot, de csak azután miután egy alap értékrendjük kialakult. Lényeges, hogy érdeklődőek legyenek minden iránt, és meg tudják szűrni az információt, és el tudják magukat adni. Kulcsi gondolataival nagyon is egyet értek, meg kell tanulniuk szerepelni, érvelni, és feltalálni magukat váratlan helyzetekben és annak igényét kell megteremteni, hogy munkájukban pontosak és igényesek legyenek. Szinte minden diáknak érettségiig kellene legalább egy hónap szülők nélkül, idegen nyelvterületen eltölteni, saját példámból tudom, hogy ez mekkora önállóságot ad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése