Szkenneltem a szakirodalmat, néhány dolgot leszűrtem belőle, ezeket szeretném megosztani:
Az interneten található hatalmas, és egyre növekvő (!!) információtömegben eligazodni, megtalálni az általunk releváns információkat bizonyos ismeretek és egy kis rutin nélkül szinte lehetetlen.
Könyvtárosként magam is tapasztalom, hogy mélyebb formai és tartalmi feltárás nélkül szinte lehetetlen, ezért is tartom nagyon fontosnak a címkézést. Szakmámból kifolyólag tudom, hogy ez nem is olyan egyszerű feladat, sőt mondhatni külön ismereteket igényel, amelyet nem ártani tanítani is. Ez a címkézés azonban nemcsak az interneten, hanem a fejünkben is végbemegy, az egyes ismeretmorzsák elraktározásánál. Ahogyan kulcsi megfogalmazta, A hálózat alapú tanulásnál ahhoz, hogy az információból tudás legyen az információt a meglévő tudáshálónkba kell beépíteni, és rövid időn belül megerősíteni, hogy az tartós legyen. Erre egy jó módszer szerinten a címkézés, amelyek között kapcsolatot teremtünk, és így nem elszigetelt tudástartalamk jönnek majd létre.
Az ismeretszerzéssel kapcsolatban olvastam, és nagyon egyetértek vele, annak jelentősége, hogy a más tevékenységekbe ágyazva is megvalósulhat, és elsősorban informális, azaz nem intézményesített.(Bessenyei István: Tanulás és tanítás az információs társadalomban). Ezt magam is tapasztaltam, hiszen a gyakorlósiskolások körében készítet egyik felmérés során azt az eredményt kaptuk hogy a gyerek igaz, hogy leggyakrabban az iskolában találkozik a számítógéppel és a világhálóval, ám ennek használatát nem elsősorban az iskolában sajátítja el, hanem a felfedezésés tanulás módszeréval, azaz saját magától és a barátaitól. Ebből is következtetek arra, hogy nem elsősorban az eszközhasználatot kell megtanítani a gyerekekkel, hanem az információk kinyerésének módszereit, például keresési stratégiákat, címkézést, és a megfelelő lehetőségeket kell biztosítani. Ahogyan Palócz Istbván is utal rá, a tanár mentorrá válik, aki segít, de nem kész tartalmakat kínál...
A tanár szerepe tehát megváltozik. Kulcsi azon megállapításával, miszerint a tanár szerepe kettős, egyrészt a curriculum felvázolása, másrészt a kreatív környezet biztosítása egyetértek. Tevékeny menedzseléssé (kulcsi) válik munkája, és a tanulókat olyan készségekre, módszerekre tanítja meg, illetve segíti ezek fejlődését,, amelyek által társas lénnyé válva, a szervezetében, közösségében megbízó, és az információk hitelességét megítélni tudó, stabil, tudatosan bővülő tudáshálóval rendelkező, élethosszig tanuló ember válik belőle. Hiszem ezek az információs társadalomban ilyen emberekre van szükség...
A konnektivista tanulást a kooperatív tanítási stratégia jegyeit is hordozza, hiszen a tanár szerepe ott szerepe készenlét, megfigyelés, beavatkozás. Tartalma pedig, amely csoportmunkában történik a látens tudás mozgósítása, ismeretszerzés, problémamegoldás, ítéletalkotás, Bár lehet, nem jól gondolom....
A konektivizmus a tudásháló szervezésével nagymértékben segítheti a hatékony információraktározás, és visszahívás folyamatát, amely az egyre növekvő informácitengerben a legfontosabb lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése