Érdekes dolgokat tapasztalatok manapság. Sajnos sok esetben az én örök optimizmusommal ellentétes dolgokat. Néha csalódok is, de aztán előveszem ábrándozó halak-énemet, és megpróbálok valami indokot keresni a számomra bántó, vagy nem tetsző emberi viselkedésre.
Két dolog az, ami elkeserít manapság, inkább három:
1. elidegenedés: egymástól, magunktól, a világtól
személy szerint nekem nagyon fontos egy jó beszélgetés, pár biztató szó, egy mosoly. Sajnos a környezetemben ezt egyre kevésbé tapasztalom. Mindenki csak akkor fordul a másikhoz, ha azzal célja van. Naiv vagyok, de engem igenis érdekel, hogy mi van másokkal, mit éreznek, mi foglalkoztatja őket, esetleg mi bántja, de sajnos ez sokszor egyirányú. Mindenki magába fordul, és egyre kevésbé nyit mások felé A beszélgetések nagy része is felszínes, semmilyen... ...Ettől én szenvedek...
2. hamis ígéretek
Az ígéret komoly dolog, legalábbis én megpróbálom ehhez tartva magam ígérni meg dolgokat, persze emberből vagyunk, tehát néha tévedünk, elfeledünk ezt-azt, de úgy nem ígérek semmit, hogy biztosan tudom, hogy nem tartom be (na jó néha, ezt az esendőség számlájára írom). Sokan másképp gondolják ezt. Valaminek kellene történni pozitív irányba, hogy ez megváltozzon, de nem tudom a jó gyógyírt.
3. rosszindulat, irigység
Soha nem voltam irigy ember, tudok örülni mások sikerének, sőt még jobban, mint a sajátomnak. Tudom, hogy közhelynek hangzik, de én ezt őszintén így gondolom. Ha valaki sikert ér el valamiben, abban sok munka és lemondás van. Magamról tudom ezt, néha nem is biztos, hogy megéri...
Sokszor viszont az az érzésem, hogy nagyon kevesen gondolják ezt még így...sokakban inkább az áskálódás és az (alaptalan) vádakodás az első...lehet, hogy ez egy védekezési mechanizmus?
Ha most ezeket a gondolatokat nem írom le, megfulladok (és nem a portól)... jó volt ez kiírni...
Nagyon jó témák!
VálaszTörlés